Egy kicsit a suliról :)

Nem tudom, meséltem-e már a suliról, de azt hiszem részletesen biztos még nem. :)

Ebben a suliban csak 5 tantárgyam van(ellentétben az otthoni 12-vel!): English, Chemistry, Tourism, Music, és Art. Én nem akarok semmit sem leszólni, hisz teljesen más kultúra, más berendezkedéssel, elvárásokkal, de nagyon alapokat tanítanak meg csak órákon. Amikor valamit nem értek, az csak is az idegen szavak miatt van. Általában mindent, amit veszünk órán, én már tanultam otthon. Na meg persze alig van házi feladat, nekem soha sincs, mivel könnyű tantárgyaim vannak. :D

English: Ezt a tantárgyat kötelező volt felvennem. Igazából mindenkinek az az éves (szinte) egyetlen feladata, hogy elolvasson 3 különböző műfajú könyvet, majd írjon róla esszét (nem 17-et egy nyár alatt, úgy mint otthon! :D ) Nekem rövid sztorikkal kell megbirkóznom, amikor meg nincs nagyon kedvem csinálni, ezt a blogot írom. :D Ja meg néha filmet nézünk, majd minden jelenetet részletesen átbeszélünk. Aztán vannak könyvtáras órák. Ez csak annyiból áll, hogy ott vagy a könyvtárban, és olvasnod kell, de mindenki csak dumál egymással. :D

Chemistry: Ezzel voltak egy kis problémáim az elején. Ugyan is először a 13. osztályos kémiát vettem fel, ahova mindössze 8 ember járt. Az összes óra abból állt, hogy írtak és írtak és írtak… Én meg nem értettem egy kukkot sem, nem hogy még azt le is írjam! :D Miután 3 órán túl voltam, nem bírtam tovább és leadtam. Cserébe felvettem a 12. osztályosat, ami egy nagyon nagy lépcsőfokkal jobb. Ebben az osztályban nincs csend és nyugalom. :D Azt hiszem ez a nekem való hely, imádom. :D Sajnos a szöveges feladatokkal vannak némi problémáim, hisz minden elemnek más neve van angolul, na meg persze a spéci reakciók is miért lennének ugyanazok? Viszont a feladatok nehézségét a 7. osztályosokéhoz tudnám hasonlítani. Jó persze ők nem tanulnak 7.-től 10.-dik (esetenként 12.-ig) kémiát, viszont azért szerintem kicsit túl könnyű. :) Pl. rendezd a kémiai egyenletet sztöchiometriai számokkal egy egész oldalon át, vagy használd az alábbi összefüggést (n = c x V) 2 oldalon keresztül.  Tudom gonoszság leírni, de nem hagyhatom ki: Kémián nem egész számokat kellett osztani egymással egy másik egyenlet behelyettesítős feladatnál. Mindenki a jó kis okos telefonján lévő számológépet használta, míg én fejben adtam össze őket (aki ismer, tudja hogy nem megy nekem a fejben számolás :D ) Csak hogy elég egyszerű számítások voltak ezek. Amikor rátekintettem a mellettem ülő csaj munka füzetére, épp azt írta, hogy 0.5 : 0.5 = 0.5 Felette meg az állt, hogy 0.035 : 1 = 1. Őőőőőőő, mondom ez nem jó. Kijavította, megköszönte, és mondta hogy nem igazán jó matekból. o.O

Tourism: Itt is nagyjából ugyan ez van. Ha akarod töltögetni a munka füzetet, megteheted, de ha nem, nem. Nagyon fura, hisz a tanárnak szinte semmi hatalma nincs a diákokon. Nem osztogat egyeseket, vagy irat dogát. Nagyon sokan nem hallgatnak a tanár szavára. :/ Szóval ami otthon megy, azt tökéletes fegyelemnek tudnám titulálni az ittenihez képest! :D Amúgy sok minden jót megtanulok az egyik munkafüzetből, amiben ecsetelve vannak a különféle álláslehetőségek. Viszont a másik, matematikai számítások munkafüzet, azt hiszem ismét picit könnyű számomra. Csak egy-két feladatot írok le szemléltetés gyanánt:

1.You work for STA travel and you need to calculate the following (without using calculator):

$ 520.43 + $ 720.00 + $ 99.00 + $ 39.95 = ?
What is the total cost?

2. What would the total travel time be?

3 hrs + 1 hr 15 mins + 2 hrs 50 mins = ?

3. If it were Wednesday 23 October at 6 am int he UK, what time would it be in New

Zealand?

(persze ehhez van egy táblázat, amiből csak ki kell nézni az időeltolódást)

Ja na meg két hete vettük a 24 órás időbeosztást. 3 oldalon keresztül kellett gyakorolni, hogy pl. 4.00 pm = 16:00. :))

Szóval azt hiszem, tudok vele boldogulni matek tagozatos létemre. ;)

Music: Előző órán az ütem beosztást gyakoroltuk, meg a hangnemeket. ;) Aki erre az órára jár vagy hangszeren játszik, vagy gyönyörű a hangja! :D Egy ketten nagyon jól zenélnek, de nem tudnak kottát olvasni!!! Mindent hallás után tanulnak meg! Azt viszont elképesztően jól csinálják, egy-két meghallgatás után leutánozzák. :O Na nekem ez biztos nem menne...
Amikor először oda ültem a zongorához, mindenki el volt ájulva, milyen puhán játszom... :D Azóta minden órán, amikor bemegyek a zongora szobába (ami elég kicsi), a srácok követnek, csak hogy hallgathassák, hogyan játszom. Néha 8-an is vannak abban a tényleg szűk helységben. :D Állandóan azt akarják, hogy a gyorsat játsszam (Scott Joplin: Maple Leaf Rag), na meg a River flows in you-t. :D Nagyon jól esik, ez egy igen csak nagy löket nekem. Ezért is megyek el minden nap az utcában lévő általános suliba gyakorolni, hamarosan lesz kulcsom is a teremhez. ;) Már 3-an is megkértek, hogy tanítsam őket zongorázni, vagy csak egy darabot lejátszani! Az egyik srácot el is kezdtem tanítani az Amelie film főcímdalára, mert nagyon tetszik neki. Egész szépen halad a tanulásban, de persze még sok munkám lesz vele! :)

Art: Az uccsó tantárgy, amiről még kell pár szót szólnom. Itt az emberkék valóban rajzolnak órán, nem úgy mint otthon! :D Az éves feladatuk, hogy egy táblát készítsenek, ami 3 talán A2-es oldalból áll, és egy témának kell lennie, de rengeteg képnek, speciális elrendezésben, nagyjából mint egy paraván. Na nem tudom érthető voltam-e. :D A tanárt meg egyenesen imádom, teljesen őrült egy ember, persze 100%-ig jó értelemben. :) Az első feladatom egy váza lerajzolása volt. Amikor lapra vetettem a vázlatot, megszólal a mellettem ülő csaj: oh my god te tényleg tudsz rajzolni. :D Ő az egyik legjobb az osztályban, az előző évi tábláját amikor megláttam képen, nem akartam elhinni hogy ő csinálta. :D Itt úgy tanulnak rajzolni a diákok, hogy lemásolják más festők alkotásait, ami nem is rossz, nekem tetszik. :) Amikor meg valami mindentől független absztrakt dolgot rajzoltam ki az agyamból, megkérdezték honnan másoltam. Mondom az agyamból. :D Hüledeztek egy sort, aztán megdicsérték. :)

’Hírtelen’ ennyi a sulis különbségekből. Viszont hamarosan elkészül egy újabb lap csakis a kulturális különbözőségekre fókuszálva. A képek lapot meg törölni fogom, mivel fbon úgy is minden fent van, itt meg egy fél óra, amíg feltölt 10et! :D

Palmerston North, Hamilton, Putaruru és mi egymás

2012. március 24-26.:

A pénteki napom nem nagyon indult jól, egyenesen szörnyű volt. A héten írtam egy régi cserediákomnak, akit 2 napra fogadtam még mikulásos összegyülekezésre, csak hogy elmondjam neki, most én is ugyanabban a helyzetben vagyok mint ő volt. Tök jól elbeszélgettünk, nagyon örültem neki. Aztán Pénteken kaptam egy elég megdöbbentő levelet tőle. Azt írta, hogy az előző személyes kérdéseket a volt barátnője tette fel, csak hogy megtudja, volt-e köztünk valami. -.- Amúgy nem érdeklem és hagyjam őket békén. Elképzelésem sincs, hogy tudta így megváltoztatni az a csaj. Nem akarok semmi rosszat írni arról a nőszemélyről, de akinek már mutattam a képeit fbon, tudja hogy milyen… SZÓVAL így indult az én kis pénteki napom.
Viszont a folytatás egészen tetszett, a suliban csak 3 órát töltöttünk. Mum kikért minket, mivel elmentünk Palmerston Northba Nerissa (fogadó tesóm) új kocsijáért, ami Tokoroától 4 órányi utazásra van. Mindenkinek unalmas volt az út, én viszont rettentően élveztem, egy csomót fényképeztem, láttam Új-Zéland ’’sivatagját’’ ami elképesztően szép volt.

Rengeteg gőzölgő lyuk övezte az út egy részét, ami vulkáni működést jelzett. Ahhoz képest, hogy Új-Zéland a birkák és kiwik birodalma, csak ezen az úton láttam tömegesen birkákat, kiwit meg még soha. :D Amúgy Nerissa régi kocsiját kicsit sajnáltam, (az egy kék Suzuki Swift volt) amit a nővére kapott meg, baromi jó sztereókkal. Minden nap, amikor hazamenetelnél elhaladtunk a többi gyalogló diák mellett, bömböltettük a zenét. Imádtam! :D Viszont nem tudtam, mire számítsak az új kocsival kapcsolatban, hisz ez egy régi kis piros kocsi. Amikor megérkeztünk, beültünk és elindultunk tesztelni, hát azt hiszem megnyugodhatott a kis lelkem. Ennek is iszonyat jó sztereója van, ráadásul plafon ablaka, amin ki lehet dugni a fejünk. Egy szóval imádom ezt a kocsit is. Már csak az a baj, hogy nem az enyém! :D
Olyan 11 körül értünk haza hulla fáradtan, de azért még befontam a hajam kis tincsekre hogy szép hullámos legyen következő nap. ;D Szombaton indultunk Hamiltonba (ez csak 1 órányira van) Morganával, Aylinnel meg Nerissával. Úgy terveztük, hogy vásárolgatunk egyet, aztán találkozunk egy másik cserediákkal, akinek a 18 szülinapja volt. Hát ez nem jött össze, mivel a nyelvi nehézség miatt teljesen elbeszéltünk egymás mellett… -.- Kicsit sajnáltam, hisz így nem tudtam odaadni neki az ajándékom. :( 5-ig volt időnk, szóval benéztünk még a Hamiltons Gardensbe. http://hamiltongardens.co.nz/collections/

Képeket nem csináltam, mert hát természetesen hoztam a formám, és otthon hagytam a fényképezőgépem. (Csak ez az egy van Morganától) De jövő héten visszalépünk. ;) Este mikor visszaértünk elmentünk Morganáékhoz. Tv-t néztünk, kibeszéltük a brazil, német és magyar bulizási szokásokat, ha már mi nem tudtunk sehol sem partyzni… :D Aztán jöttünk is haza vacsorázni Aylinnel, mivel megint nálunk aludt. :)

Vasárnapra az időjárás jelentés esőt ígért, de mi nem riadtunk vissza, így is elmentünk Aylinékhez a farmra, Putaruruba, ahol ő lakik. Nem csak a környezet milyensége volt más, hanem a körülvevő hangulat. Otthon az idő nagy részében csönd van, csak beszélgetünk, vagy tesóm veszekedik a szüleivel. :D Hát ez nem volt elmondható ott. Eleve 5 gyerekes családról beszélünk, a gyerekek közül pedig csak egy érte el a tinédzser korszakot. Ráadásul a kicsik barátai is ott voltak náluk, szóval volt zsibongás, veszekedés, hisztizés. De nem zavart, bár azt hiszem, nem tudnám egy egész évig elviselni. Kimondhatjuk, hogy Aylin egy hős! Nem csak, hogy nem panaszkodik, még élvezi is. Ez nagy változás neki, hisz otthon ő az egyedüli gyerek. o.O Kora délután elindultunk 3 kissráccal angolnára vadászni a farmjukon levő folyóhoz. Mivel az én lábamra nem találtak ráillő gumicsizmát, a jó kis Havaiana papucsomban (amit mellesleg a fogadó szüleimtől kaptam) vágtam neki, mondván fasza gyerek vagyok én! Az első öt percben tökéletesen funkcionált, csak amikor a tehéntrágyás sáron keltünk át, szépen komótosan beleragadt a cuccba, és mozdulni sem volt nagyon hajlandó. Mivel nem bírtam lépni sem, nem volt mit tenni, gyalog folytattam tovább az utat…a trágyában. :D Ilyet szólt Aylin: ,,Nem baj, jót tesz a lábadnak, úgy mint a földnek is!” Ó, mondom köszi, te könnyen beszélsz az edzőcipődben! De hát, mint mondtam, fasza gyerek vagyok, mit nekem egy kis sz** amiben bokáig elsüllyedek. Következett a rengeteg gyaloglás a farmon keresztül, ami kisebb részekre volt osztva villanypásztorokkal. Persze át kellett bújnunk alattuk. A 3 kis srácnak ez mit sem jelentett. Egyik alkalommal annyira kicsi volt a hely az alsó drót alatt, alig bírtam úgy helyezkedni, hogy átférjek. Mondja az egyik kicsi, nem kell félnem, az alsóban nincs áram. Na mondom, ezért paráztam ennyit! -.- Jól rá markoltam, hogy feljebb emeljem. Aztán nagy sikítás, bazi nagy szívdobbanás. AHA! Valóban nem volt benne áram… -.- Na de legalább már ezt is megtapasztaltam. :D Kicsit sajnálom szegény teheneket. Egész életüket egy ilyennel körbe véve kell leélniük. :( Ezt eljátszottam még egyszer, amikor véletlen értem hozzá, mert hogy semmiből sem elég egy. ;) 10 kerítésen keresztül meg is érkeztünk a várva várt helyre. Nem kellett sokáig várni, már is horogra akadt az első, állítólag kicsi példány. Természetesen nem megenni fogtuk őket. :)

  Nekem is sikerült majdnem, de mind kétszer, amikor kiemeltem volna a vízből, elengedte a hús cafatot (mivel hogy én nem horoggal fogtam, az túl kegyetlen. :( ). Mit ne mondjak, örültem is neki, hogy nem volt cipő a lábamon, amikor a kb. 75 fokos lejtőn kellett lemenni a folyóhoz, nem pedig egy kreálmányt koordinálgatni a lábfejemen. :D Visszafele már minden simán ment, egy-két tüskétől eltekintve a lábamban, ja meg hogy nagy örömében nekem ugrott egy kutya, szép kis karmolást hagyva magam után. Aztán Aylinéknél kaja, és irány haza. Azt hiszem ez volt az a nap, ami nélkül semmiképp nem szabadott volna visszamennem Magyarországra. Nagyon élveztem minden egyes percet, semmit nem csináltam volna másképp. :)

Hétfőn nem történt semmi különleges a suliban. Kedden Mufti Day volt, ami annyit tesz, mindenki jöhet a saját normális ruhájában, na meg programok szünetekben. Nekem persze semmi változást nem jelentett az előző, hisz 13.-as létemre nem kell egyenruhát hordanom. (Basszus amikor visszamegyek, elméletben 2 évet bukok. :D ) Ebéd szünetben pingpongoztam a srácokkal. Kicsit nagyon megvertem az egyik tanárt (aki mellesleg helyes :D ). Ja közben valaki eltörte a szemüvegem, amit Spanyolországban vettünk… :( Szerdán meg elmentünk Morganával biciklizni a tó körül. Annyira fura: itt valóban hordják a bukósisakot, nem úgy, mint otthon! :D

Na jól van, lenne még ötvenezer dolog, amit mondhatnék, de azt hiszem így is sok mindennel traktáltalak titeket. Ennyit mára. ;)

AFS camp, black water rafting

Tudom nagyon le vagyok maradva a blog írásával. Szóval a dolgok csak torlódtak, és most ismét egy jó adag irományt zúdítok rátok, két hétvégét is. :D

2012. március 9-11.:

A múlt hétvégén egy nagyon jó AFS táborban vettem részt. :) Pénteken indultunk, a pakolással nem sokat törődtem, hisz már (gondoltam én) elég sokszor pakoltam be, rutinos vagyok, nem fog semmi sem kimaradni. Délután megjöttek a csajok, Morgana (róla már írtam régebben) meg Aylin, a másik barátnőm Németországból. Mi vittük őket is. :) 1 óra utazás után, mikor megérkeztünk minden fura volt és ijesztő. Egy csomó ember, akit nem ismersz. De az esti közös játék valami isteni volt, csak szerintem kicsit rövid, nem úgy mint tetetében. :D

Persze, amikor a lefekvésre került sor, rájöttem, hogy nincs semmilyen alvós ruhám… :D Na meg hajszárítót sem vittem, meg elég ruhát sem, mint később kiderült. :D Szóval igazán jóól összepakoltam. :D Olyan 01:00 körül mentünk el aludni, pontosabban a többiek, mivel én egészen 03:30ig semmit sem tudtam aludni…kicsi volt az ágy! :D Az egész fejem meg a nyakam nem fért rá, iszonyat kényelmetlen volt. -.- Szombaton a kötelező programon vettünk részt, vagyis beszélgettünk a problémákról, a kultur sokkról, egymásról. Egy baromi hosszú munkafüzet féleséget kellett kitöltenünk. :| Nem volt olyan rossz, csak a végén már kicsit vontatott… Na de túl éltem. ;) Aztán olyan 3 körül már megint következett egy kis együtt szórakozás. :) Különböző játékok: golflabda a kanálban, az meg a szádban és így légy első :D, zsákban ugrálás, együtt öten ’síelés’ egy deszkával, egy doboz megtöltése vízzel picike pohárkával időre, meg hasonlók. A végén kaptunk egy ’kis’ vizet a nyakunkba, szóval az egyetlen hosszú gatyám (farmer) vizes lett. :D Nagyon élveztem, azt hiszem sikerült jól összeszoknunk. :) Délután még lementünk a kis tóhoz fürdeni. Azt hittem meleg lesz, hisz még is csak kicsi, gyorsan fel tud melegedni. Hát nem volt az. :D De egyszer élünk, úgy hogy belefutottam az egyetlen rövid gatyámban amit alvós cuccnak használtam! Nem tudom hány fokos volt, de 5 perc után mikor kijöttem, jégcsapnak éreztem a végtagjaim. :O Amikor vissza mentünk a szálláshelyre, rájöttem, hogy van két vizes gatyám, egy vizes fürdőruha alsóm, meg egy bugyim össz-vissz. :D Szóval innentől kezdve különböző kölcsön kapott gatyákban voltam. :)) Aztán este tábortűznél beszélgettünk, baromkodtunk egy sort. Egyik srác jól megszervezte, hogy menjünk a srácok szobájába bulizni egyet. Amikor mindenki beterelődött, kiderült, hogy senkinek sincs kihangosítója… -.-

Persze vasárnap már mennünk kellett haza, de csak hogy boldogan menjünk el, fel kellett takarítanunk az egész házat. Na mit kaptam feladatomul, na mit? Csak nem egy rohadt wc-t, hozzá meg még egy fürdő kabint? :D Na de azért jó volt, mert ketten csináltuk egy sráccal, szóval jól elhülyéskedtük. :) Nagyon megkedveltem a cserediákokat. Csináltunk már csoportot fbon, ha minden igaz a hónap végén megyünk bungee jumpingozni Aucklandbe, bár én szerintem csak elkísérem őket, mivel én Új-Zéland legnagyobb bungeejára pályázom, amit majd csak szeptemberben fogok kipróbálni, a nagy Déli szigeti túrán.

2012. március 17-18.(szo.-vas.):

Ez a hétvége is jól sikerült. :) Pénteken már este átjött hozzánk Aylin, beszélgettünk, zenét hallgattunk… Majd szombaton ebéd után elindultunk ismét a tóra (ez már nekem a harmadik alkalom, de még mindig nem untam meg). Morgana nem jött velünk, mert elfelejtette a tervet szombatra. :D Végül is a héten csak kétszer emlékeztettem rá, de ezek szerint mindig csak bólogatott, fogalma sem volt hogy mit mondok. -.- :D Együtt kneeboardingoztunk Aylinnal, neki ez volt az első alkalom itt, Az elején nem tudott kimenni a szélére. Én már

belejöttem, szlalomozni is tudok. :) 

 

Mikor meguntuk, elmentünk a közeli hidhoz, mondván milyen jó lesz 10 méter magasról ugrani. Jó is volt, csak kicsit fájdult meg a tenyerem az ütközéstől, na meg csak kicsit jött rám a frász. :)  Na de edzeni kell a bungee jumpingra, hisz az 100 méteres lesz! :D Aztán a jól megszokott hot pool következett, ahol a picúr halak csipkedték a bőrünket. :D Ezután a tó közepén mostunk hajat. :)

hot pool

 Kb. fél hét körül indultunk is Rotoruába vacsorázni. Sajnos a városból nem sokat láttam sötétben, de a szaga emlékeztetett Magyarországra, a termálfürdőkre. Imádtam belélegezni, míg a többiek fuldokoltak a ’’bűztől’’. :) A vacsora nagyon finom volt, lazacot ettem mindenféle ismeretlen kimondhatatlan nevű körettel. Majd elmentünk fagyizni a híres nevezetes fagyizóba, amiről mom azt mondta, ha vki eljön ebbe a városba, sosem hagyja ki. Én annyi fagyit még nem láttam egy helyen. Emellett parkolt egy kocsi. Nem lehetett kihagyni, hogy ne pózoljunk vele. :D

 Aztán elmentünk kocsikázni egy kicsit, míg dad és egy másik pasas söröztek dad szülinapja alkalmából. Olyan 11 körül indultunk haza, hulla fáradtan. :)

Vasárnap az első itteni híres sport kipróbálási napja volt. Elmentünk black water raftingozni daddel, Morganával meg Aylinnel. Kb. 120 dollárt kellett volna fizetni fejenként, de dadnek volt 3 ingyen jegye, úgy hogy csak a 4.-et kellett egymás között szétosztanunk, szóval az egészet 22 dollárból megúsztam. :))

 Amig mi vígan lubickáltunk a korom sötétben 60 méter mélyen, ilyen lények úszkáltak mellettünk.

 Persze ezt csak utólag tudtuk meg, mikor megkaptuk a vezetők által készített képeket. Oh meg bazi nagy pókok is voltak, de ezt is csak utána közölték… :’D Az egészet fánkkal és paradicsom levessel zártuk, majd indultunk haza. A haza fele vezető úton megálltunk néhány ’nevezetesség’ mellett. :)

 Amikor az egyik kivihez vezető úton száraz tehén trágyával teli legelőn kellett átcsörtetnünk, kicsit furcsálltam, hogy Aylin sosem kerüli ki őket. Csak úgy poénból megkérdeztem, tudja-e hogy mi ez (ki nem tudná…). Hát persze, hogy a válasz nem volt. :D Láttátok volna az arcát, amikor megmondtam neki. :DD

Délután csak tomboltunk a szobámban, bömböltettük a zenét. Nagyon fura, hogy ezt itt megtehetem, mivel mom egyenesen imádja a technot, r&b-t. :) Néha csak úgy bejön a szobámba és elkezd random táncolni…imádom. :) Este elmentek a csajok, úgy hogy sikerült befejeznem a csomózós karkötőt, amit dadnek csináltam.

Olyan éjfél körül fejeztem be, ezért a hétfői napom igen csak rossz hangulatban telt. Nem csak, hogy fáradt voltam, de zuhogott az eső. Mivel rossz kedvem volt, senki sem jött oda hozzám, sajnos ez mindig így van. Ezeken a napokon vagyok úgy, hogy leginkább lépnék egy nagyot, ezzel a lépéssel otthon találnám magam (azért csak egy lépés, mert nem akarok megint 2 napot utazni), ahol jól ismert arcok várnak tárt karokkal, ahol annyit beszélhetnék, hogy belefáradnék… Tudom, nincs még honvágyam, mivel az ennél az érzésnél sokkal rosszabb lesz, de ez az állapot sokszor rám tör. Nagyon fura belegondolni, hogy ez nem csak egy nyaralás. Most hogy már ez a 4. hetem, olyan ’mindjárt megyek haza’ hangulatom van, pedig tudom, hogy sok van még hátra. Leginkább még mindig a nyelvvel van bajom. Bármikor, amikor valami észrevételt teszek, meg kell tartanom magamban, mert nem tudom angolul elmondani. Ami még ennél is rosszabb, hogy amikor valami bajom van, nem tudom senkinek sem kiönteni a lelkem…felhívni Evelint, hogy találkozzunk a jól megszokott padon,  Grétát, hogy had menjek el hozzá, vagy Lisát, hogy beszéljük meg telefonon ingyen. :/ :) Egy szóval mindent magamban tartok, és egyedül megoldani. Tudom, hogy ez hasznomra válik, mert megerősödöm, önállóbb leszek tőle, de most leginkább visszafutnék a kontinenseken át Fehérvárra. :)

A szomorkássabb végét nem csak azért írtam hozzá az élmény beszámolómhoz, hogy kicsit könnyítsek a terhen, hanem azért is, hogy lássátok, az itt létem nem csak szórakozásról, lógásról, bulizásról szól. Szóval bárki, aki erre az életre szóló élményre vállalkozik, ezzel is számolnia kell. :)
Köszönöm, hogy végig olvastátok. :) Igyekszem most már hetente írni, és akkor talán nem lesz ilyen sok egyszerre! :)

Első két hetem itt :)

Nem is tudom, hol kezdjem. Először is bocsánatot szeretnék kérni, hogy csak most kezdtem el a blogom, de egyszerűen annyi más történt velem, hogy képtelen voltam erre is koncentrálni. Tudom, kicsit hosszúra sikerült, de remélem azért végig olvassátok. :)

Be kell hogy valljam, nem szerettem volna blogot írni, mivel szerintem ez túlságosan is személytelen. De miután közel ötven ember mondta: mindenképp tájékoztassam, hogy mi van velem, úgy döntöttem, hogy ez az egyetlen megoldás. Szóval 2012. február 22-étől egy évet kint töltök Új-Zélandon mindenkitől távol, hála az AFS Magyarországnak, hogy megszervezte, illetve a családomnak, hogy anyagilag támogattak. :) Most Tokoroában élek, egy akkora városban, mint kb. Mór, egy nagyon aranyos családnál és a Forest View High Schoolba járok hétköznaponként.

Mielőtt tovább olvasnád, egy fontos dolog amit tisztáznunk kell: ha nem ismerlek, most azonnal hagyd el ezt az oldalt. Ha viszont ismerlek, kérlek ha tudsz regisztrálj (jobb oldalt), hogy lássam olvasod-e kis unalmas Új-Zélandi kiruccanásomról szóló bejegyzéseim. :D Köszönöm. :) Ja és ha kérhetném, használd ki a hozzászólás részét is, meg persze Facebookon is várom az üzeneteket... :)

2012. február 22-23-24.(kiutazásom napjai):

Hát ez a nap volt az, amit mindig is vártam, kb. fél éve. Ugyanakkor tudtam, hogy megterhelő, fárasztó és szomorú lesz, és elképesztően jó! :) A búcsúzás szörnyű volt! Nem csak, hogy szarul éreztem magam, de még az emberek is megbámultak. Könyörgöm, mi az abnormális abban, ha egy ember könnyezik elbúcsúzáskor a reptéren??? -.- Aztán mikor bementem a transzferváróba, egyedül… Nem tudom közületek vált-e már valaki el egy évre mindentől. De sikerült összeszednem magam, és lefotóztam a Lufthanza gépet, amivel életemben először utaztam, teljesen egyedül.  Összességében iszonyat jó volt, aki már repült, tudja miről beszélek. Kis gép volt, úgy hogy éreztem, ahogy hirtelen felemelkedünk, belenyomódunk a székbe és aztán egy pillanatra súlytalannak érezzük magunk. Ezt mind már előtte is tudtam (gondolom ti is); de csak elméletben. Sajnos persze nem ablak melletti ülésem volt, hisz nem foglaltak nekem helyet a gépre. Ugyanakkor látni ahogy emelkedünk fel, (és kivételesen az amit néztem egy ablak volt-a valóság, nem pedig a youtube) még így is élvezhető volt. :D A szárnyakra rá volt írva, hogy ’please don’t go out to this area’. - Nem basszus majd kimegyek rá és szörfözök repülés közben! - :DDD
Repültünk és repültünk, aztán egyszer csak arra eszméltem, hogy elkezdett beszélni a pilóta. Sikerült legalább annyit megértenem, hogy hamarosan leszállunk (persze gondoltam is, hogy ezt mondja). Ááá annyira jó, amikor össze-vissza dob a gép…viszont amikor letette a kerekeit, sajnáltam, hogy nem éreztem semmi, eget rengető ütközést. :( :D  Na de azért nagyon jó volt mindent egybe véve. Mikor megérkeztük erre a k* nagy repülőtérre elkezdtem valamit makogni egy random embernek. Az elvezényelt a másik terminálba, mert ugye miért is lenne közel a következő gépem indulási kapuja. Amíg odaértem én kezes lábast játszottam, a repülőteres emberkék meg aktivitinek a rajzolós részét. ;) De végül csak oda találtam. Ezután már csak 5 és fél órát kellett várnom, hogy felszálljak a következő gépemre, ami bő 22 óráig tartott. :) Ja és kit találtam a repülőtéren? Egy AFS-es önkéntest, aki egy olyan leendő cserediákot keresett útba igazításhoz, aki ugyancsak Új-Zélandra indult. :) De sajnos nem ugyanazzal a géppel mentünk. :(

’Kis’ idő után végre beszálltunk a gépbe, ahol kaptam párnát, takarót, fogkefét, fogkrémet, szemfedőt, kaját, az ülés hátuljában meg volt TV. Egy szóval mindet, ami egy kényelmes, hosszú úthoz kell. Nem is csoda, még is csak Frankfurtból Sydneyig megy a gép. Itt viszont ablak melletti ülést kaptam, a szárnytól messzebb, mögötte. A kilátást nem részletezném, inkább berakok egy-két képet.

 Arról nem is beszélve, hogy közvetlenül mellettem nem ültek, csak a következő széken egy bácsi, akivel összehaverkodtam. Hál istennek, mert különben Singaporeban elvesztem volna. Olyan kb. 10 óra utazás után elkezdett megint dumálni a pilóta, én meg könnyeden oda se figyeltem, mondván, hogy aki Singaporeba jött, az leszáll a többiek tuti maradnak a fedélzeten. Na ja, hát persze hogy nem így történt. Mondja nekem a bácsi, hogy akkor majd találkozunk. Nézek…mondom nem ő is Sydneyig megy? Kiderült, hogy mindannyiunknak mennie kell, majd másfél óra múlva ismét be kell szállni egy másik kapunál. Ja és persze minden cuccal együtt raktak ki bennünket, még véletlenül sem könnyítettek meg a kb. 8 kg-os sporttáskámtól, az övtatyómtól, a kabátomtól, na meg a fényképezőgépemtől, mert hogy ennyi mindent kellett 2 napon keresztül cipelnem. Szóval túlestem a 3 leszálláson is mert mért ne, komolyan a végén még megunom. :) Körül néztem, számítógépet töltöttem, az egész cuccom rábíztam egy idegenre… Na jó azért elég rendesen be voltam szarva, hogy elviszi, de NEM. ;D Aztán ismét security control 2x, mert mért ne. Persze elfelejtettem kivenni a telómat a zsebemből ezért végig motoztak. Mi a szarért dolgoznak ott nők is? -.- :D Na mindegy. :( A gépen azt hittem, szétunom a fejem... Néztem filmet, játszottam a játékokkal, figyeltem a térképet, amin látszik hol vagyunk,  bámultam ki az ablakon, telefényképeztem 2 GBnyi kártyát, őőő, aludtam egy keveset, leszólítottam ausztrál srácokat… Szóval unalmas az élet! :/ :’DD

/Amúgy csajok nézzetek utána, hogy Ausztráliába mennyi most a repjegy és gyűjtsetek rá! De addig meg legyen a pénz amíg én itt vagyok kinn! Mondjuk jövő ősszel? ;D De most viccen kívül téll komolyan mondom. :) /

Singaporeból Sydneybe, Sydneyből Aucklandbe semmi részletezhető nem történt, vagy csupán már elfelejtettem. Ettem nagyon fincsi dolgokat, néztem mesét a gépen, tudtam netre menni a reptéren, (Láttam k*, öhömm nagyon helyes ausztrál srácokat ;) )…

Amikor Aucklanbe értünk, mondván minden rendben, beálltam az útlevél ellenőrző kapuba, majd mikor rám került a sor, kijelentették, hogy mehetek vissza, mivel nem töltöttem ki a belépési nem tom milyen papírt… Még az volt a szerencse, hogy egy másik csaj segített benne, mert hogy nem sokat értettem a szakszavakból. Majd vissza a sorba, fél óra állás ismét, aztán biocontroll, ahol felnyitották a bőröndöm a Busó maszk miatt… De nagy(on) nehezen megérkeztem. Elmentünk ebédelni, és ismét 2,5 óra utazás Tokoroáig. A kocsiba 5 perc se kellett, már is szundítottam. :D

2012. február. 24. (péntek):

Bonny

Cloudy

Egy kis leírás a helyről ahol lakom majd 1 évig. A ház gyönyörű, minden szoba más színű, úgy mint otthon. Az enyém sötétlila, citromsárga díszekkel. Azt hiszem pont nekem való. :D Az ágy kényelmes, csak rossz benne aludni, mert nem az én kis otthoni pihe puha imádni való ágyam. :D Majd megszokom… ;) A kert úgy ahogy van, baromi jó: nagy, tele van növényekkel, van benne egy lakókocsi meg egy motorcsónak, mert mért ne. Ja és akkor még nem is beszéltem a konyháról. A lényeg egy szekrényen van, ami tele van rágcsálni valóval. Szóval Evelin, én fogom nyerni a fogadást, azt az alma ízű gyerekpezsgőt. :D Már most készülhetsz gyűjteni rá! :D
A családról még nem is beszéltem. Az apuka tökéletes, az anyuka imádni való, a nővérem nagyon aranyos, az a fogadó testvérem akivel meg együtt járunk suliba, szintén nagyon kedves. Aztán még van két iszonyat cuki kutya. Azt egyik Cloudy, a másik Bonny.

2012. február 25. (szombat):

Ezen a napon elmentünk egy másik csajért a reptérre Rotoruába, aki mint kiderült, semmit nem tud angolul (kiv. Hi, Morgana, Brazil), szóval a mutogató készségem egyre csak fejlődik. :) Délután a fogadó testvérem bejelentette, lesz egy kis buli a megérkezésünk alkalmából, szóval készüljek fel, hogy itt lesz kb. 30 ember akinek be kell mutatkozzam. :) A party tényleg jó volt, bár az elején kicsit lapos, de ez így normális. :) Kijelenthetem, hogy imádom a google fordítót az értelmetlen fordításaival. Mivel állandóan visszakérdeztem, egy srác kitalálta, hogy beszélgessünk ezen keresztül. :) Annyira kis aranyos volt. ;D Szóval ez volt az első buli itt Új-Zélandon. :)

2012. február 26. (vasárnap):

Húúú imádtam ezt a napot. Délelőtt csak kipakoltam a bőröndből meg egyebek, viszont délután elmentünk a közeli tóra kneeboarding-ozni… :D

Hát az valami eszméletlen volt. Amikor csak mutatták, hogy mit hogyan kell, mondom ez tök egyszerű, mi ebben az élvezet. Na amikor nekem kellett ugyanezt megcsinálni, vagyis amikor a motorcsónak száguld, téged meg magával húz és te csak egy deszkába kapaszkodhatsz, így kell neked menet közben feltérdelni arra a deszkára… Az adrenalin szintem a magasban volt, de végül is megcsináltam elsőre. Szegény Morganának csak 4x-re sikerült. Utána meg elmentünk a meleg vizes forráshoz, ahol a víz kb. 36 fokos volt. El tudtam volna viselni egy egész napig. :D

2012. február 27. (hétfő):

Első nap a suliban… Szörnyű volt. Senkinek sem ajánlom. Amikor mindenki ismeretlen és oké, hogy próbálnak veled beszélgetni, de annyira gyorsan beszélnek, hogy nem érted. Na meg mindenfele kell vándorolnod abban a rohadt nagy suliban, olyan órákra, amikből semmit nem értesz. Hát elég unalmas volt, ott ülni és csak bámulni ki a fejemből, miközben mellettem halandzsáznak. De túl éltem. :)

2012. február 28. (kedd):

Ma sportnap volt a suliban, de nem olyan unalmas, mint otthon. Mivel az iskolában tartozol valamelyik csoportba a négy közül, amiknek a környező tavak a neveik, és különböző színeik vannak, az én csoportom színébe kellett beöltözni. A lényeg az, hogy minél idétlenebbül, viccesebbül nézz ki. Pl. nekem vettünk egy pompon lányos ruhát, meg pompont hozzá. De voltak ott angyalok, ördögök, tündérek, supermanek, spongya bobok, random alakzatok, legók, kutyák, Miki egerek, … :D Egy szóval nagyon jó volt! :) 

(Ó és ez volt az első leégésem itt. Sikerült megtapasztalnom, hogy milyen teljesen hámló homlokkal mászkálni Tokoroa utcáin… :D)

2012. március 1. (csütörtök):

Este suli buli volt, ahol super hősöknek lehetett beöltözni. Hát én Sziporka lettem a Pindúr Pandúrokból. 

Az hiszem ez volt az első alkalmam, amikor nagyon hiányoztatok. Annyira hiányzott a veletek való bulizás… a baromkodás, a random állatkodás. Amikor meguntam a táncot, automatikusan fordultam volna egy emberhez, hogy csak úgy dumáljak valamit. Aztán rájöttem, hogy csak azt tudom kérdezni, merre lehet üdítőt venni, meg hogy merre van a WC. Ja, nem volt túl kellemes… :(

2012. március 4. (vasárnap):

Megint elmentünk kneeboarding-ozni, és ismét jó volt. :) Csak hát rendesen szétfagytam. :D Amikor a motorcsónakkal száguldottunk valami kevésbé hullámzó helyre, volt rajtam egy hosszú gatya, hosszú ujjú póló, pulcsi, kabát… Na ezeket kellett levennem egészen amíg el nem értem a fürdőruháig, majd bele a hideg vízbe. Hát persze, hogy nem magamtól mehettem bele, hanem belelöktek. :D De azt hiszem igazán megérte. ;)