AFS camp, black water rafting

Tudom nagyon le vagyok maradva a blog írásával. Szóval a dolgok csak torlódtak, és most ismét egy jó adag irományt zúdítok rátok, két hétvégét is. :D

2012. március 9-11.:

A múlt hétvégén egy nagyon jó AFS táborban vettem részt. :) Pénteken indultunk, a pakolással nem sokat törődtem, hisz már (gondoltam én) elég sokszor pakoltam be, rutinos vagyok, nem fog semmi sem kimaradni. Délután megjöttek a csajok, Morgana (róla már írtam régebben) meg Aylin, a másik barátnőm Németországból. Mi vittük őket is. :) 1 óra utazás után, mikor megérkeztünk minden fura volt és ijesztő. Egy csomó ember, akit nem ismersz. De az esti közös játék valami isteni volt, csak szerintem kicsit rövid, nem úgy mint tetetében. :D

Persze, amikor a lefekvésre került sor, rájöttem, hogy nincs semmilyen alvós ruhám… :D Na meg hajszárítót sem vittem, meg elég ruhát sem, mint később kiderült. :D Szóval igazán jóól összepakoltam. :D Olyan 01:00 körül mentünk el aludni, pontosabban a többiek, mivel én egészen 03:30ig semmit sem tudtam aludni…kicsi volt az ágy! :D Az egész fejem meg a nyakam nem fért rá, iszonyat kényelmetlen volt. -.- Szombaton a kötelező programon vettünk részt, vagyis beszélgettünk a problémákról, a kultur sokkról, egymásról. Egy baromi hosszú munkafüzet féleséget kellett kitöltenünk. :| Nem volt olyan rossz, csak a végén már kicsit vontatott… Na de túl éltem. ;) Aztán olyan 3 körül már megint következett egy kis együtt szórakozás. :) Különböző játékok: golflabda a kanálban, az meg a szádban és így légy első :D, zsákban ugrálás, együtt öten ’síelés’ egy deszkával, egy doboz megtöltése vízzel picike pohárkával időre, meg hasonlók. A végén kaptunk egy ’kis’ vizet a nyakunkba, szóval az egyetlen hosszú gatyám (farmer) vizes lett. :D Nagyon élveztem, azt hiszem sikerült jól összeszoknunk. :) Délután még lementünk a kis tóhoz fürdeni. Azt hittem meleg lesz, hisz még is csak kicsi, gyorsan fel tud melegedni. Hát nem volt az. :D De egyszer élünk, úgy hogy belefutottam az egyetlen rövid gatyámban amit alvós cuccnak használtam! Nem tudom hány fokos volt, de 5 perc után mikor kijöttem, jégcsapnak éreztem a végtagjaim. :O Amikor vissza mentünk a szálláshelyre, rájöttem, hogy van két vizes gatyám, egy vizes fürdőruha alsóm, meg egy bugyim össz-vissz. :D Szóval innentől kezdve különböző kölcsön kapott gatyákban voltam. :)) Aztán este tábortűznél beszélgettünk, baromkodtunk egy sort. Egyik srác jól megszervezte, hogy menjünk a srácok szobájába bulizni egyet. Amikor mindenki beterelődött, kiderült, hogy senkinek sincs kihangosítója… -.-

Persze vasárnap már mennünk kellett haza, de csak hogy boldogan menjünk el, fel kellett takarítanunk az egész házat. Na mit kaptam feladatomul, na mit? Csak nem egy rohadt wc-t, hozzá meg még egy fürdő kabint? :D Na de azért jó volt, mert ketten csináltuk egy sráccal, szóval jól elhülyéskedtük. :) Nagyon megkedveltem a cserediákokat. Csináltunk már csoportot fbon, ha minden igaz a hónap végén megyünk bungee jumpingozni Aucklandbe, bár én szerintem csak elkísérem őket, mivel én Új-Zéland legnagyobb bungeejára pályázom, amit majd csak szeptemberben fogok kipróbálni, a nagy Déli szigeti túrán.

2012. március 17-18.(szo.-vas.):

Ez a hétvége is jól sikerült. :) Pénteken már este átjött hozzánk Aylin, beszélgettünk, zenét hallgattunk… Majd szombaton ebéd után elindultunk ismét a tóra (ez már nekem a harmadik alkalom, de még mindig nem untam meg). Morgana nem jött velünk, mert elfelejtette a tervet szombatra. :D Végül is a héten csak kétszer emlékeztettem rá, de ezek szerint mindig csak bólogatott, fogalma sem volt hogy mit mondok. -.- :D Együtt kneeboardingoztunk Aylinnal, neki ez volt az első alkalom itt, Az elején nem tudott kimenni a szélére. Én már

belejöttem, szlalomozni is tudok. :) 

 

Mikor meguntuk, elmentünk a közeli hidhoz, mondván milyen jó lesz 10 méter magasról ugrani. Jó is volt, csak kicsit fájdult meg a tenyerem az ütközéstől, na meg csak kicsit jött rám a frász. :)  Na de edzeni kell a bungee jumpingra, hisz az 100 méteres lesz! :D Aztán a jól megszokott hot pool következett, ahol a picúr halak csipkedték a bőrünket. :D Ezután a tó közepén mostunk hajat. :)

hot pool

 Kb. fél hét körül indultunk is Rotoruába vacsorázni. Sajnos a városból nem sokat láttam sötétben, de a szaga emlékeztetett Magyarországra, a termálfürdőkre. Imádtam belélegezni, míg a többiek fuldokoltak a ’’bűztől’’. :) A vacsora nagyon finom volt, lazacot ettem mindenféle ismeretlen kimondhatatlan nevű körettel. Majd elmentünk fagyizni a híres nevezetes fagyizóba, amiről mom azt mondta, ha vki eljön ebbe a városba, sosem hagyja ki. Én annyi fagyit még nem láttam egy helyen. Emellett parkolt egy kocsi. Nem lehetett kihagyni, hogy ne pózoljunk vele. :D

 Aztán elmentünk kocsikázni egy kicsit, míg dad és egy másik pasas söröztek dad szülinapja alkalmából. Olyan 11 körül indultunk haza, hulla fáradtan. :)

Vasárnap az első itteni híres sport kipróbálási napja volt. Elmentünk black water raftingozni daddel, Morganával meg Aylinnel. Kb. 120 dollárt kellett volna fizetni fejenként, de dadnek volt 3 ingyen jegye, úgy hogy csak a 4.-et kellett egymás között szétosztanunk, szóval az egészet 22 dollárból megúsztam. :))

 Amig mi vígan lubickáltunk a korom sötétben 60 méter mélyen, ilyen lények úszkáltak mellettünk.

 Persze ezt csak utólag tudtuk meg, mikor megkaptuk a vezetők által készített képeket. Oh meg bazi nagy pókok is voltak, de ezt is csak utána közölték… :’D Az egészet fánkkal és paradicsom levessel zártuk, majd indultunk haza. A haza fele vezető úton megálltunk néhány ’nevezetesség’ mellett. :)

 Amikor az egyik kivihez vezető úton száraz tehén trágyával teli legelőn kellett átcsörtetnünk, kicsit furcsálltam, hogy Aylin sosem kerüli ki őket. Csak úgy poénból megkérdeztem, tudja-e hogy mi ez (ki nem tudná…). Hát persze, hogy a válasz nem volt. :D Láttátok volna az arcát, amikor megmondtam neki. :DD

Délután csak tomboltunk a szobámban, bömböltettük a zenét. Nagyon fura, hogy ezt itt megtehetem, mivel mom egyenesen imádja a technot, r&b-t. :) Néha csak úgy bejön a szobámba és elkezd random táncolni…imádom. :) Este elmentek a csajok, úgy hogy sikerült befejeznem a csomózós karkötőt, amit dadnek csináltam.

Olyan éjfél körül fejeztem be, ezért a hétfői napom igen csak rossz hangulatban telt. Nem csak, hogy fáradt voltam, de zuhogott az eső. Mivel rossz kedvem volt, senki sem jött oda hozzám, sajnos ez mindig így van. Ezeken a napokon vagyok úgy, hogy leginkább lépnék egy nagyot, ezzel a lépéssel otthon találnám magam (azért csak egy lépés, mert nem akarok megint 2 napot utazni), ahol jól ismert arcok várnak tárt karokkal, ahol annyit beszélhetnék, hogy belefáradnék… Tudom, nincs még honvágyam, mivel az ennél az érzésnél sokkal rosszabb lesz, de ez az állapot sokszor rám tör. Nagyon fura belegondolni, hogy ez nem csak egy nyaralás. Most hogy már ez a 4. hetem, olyan ’mindjárt megyek haza’ hangulatom van, pedig tudom, hogy sok van még hátra. Leginkább még mindig a nyelvvel van bajom. Bármikor, amikor valami észrevételt teszek, meg kell tartanom magamban, mert nem tudom angolul elmondani. Ami még ennél is rosszabb, hogy amikor valami bajom van, nem tudom senkinek sem kiönteni a lelkem…felhívni Evelint, hogy találkozzunk a jól megszokott padon,  Grétát, hogy had menjek el hozzá, vagy Lisát, hogy beszéljük meg telefonon ingyen. :/ :) Egy szóval mindent magamban tartok, és egyedül megoldani. Tudom, hogy ez hasznomra válik, mert megerősödöm, önállóbb leszek tőle, de most leginkább visszafutnék a kontinenseken át Fehérvárra. :)

A szomorkássabb végét nem csak azért írtam hozzá az élmény beszámolómhoz, hogy kicsit könnyítsek a terhen, hanem azért is, hogy lássátok, az itt létem nem csak szórakozásról, lógásról, bulizásról szól. Szóval bárki, aki erre az életre szóló élményre vállalkozik, ezzel is számolnia kell. :)
Köszönöm, hogy végig olvastátok. :) Igyekszem most már hetente írni, és akkor talán nem lesz ilyen sok egyszerre! :)